A Black Friday a kihagyhatatlan akciók ígéretével minden évben milliókat csábít a boltokba, de a csillogó reklámok mögött néha elszabadulnak az indulatok. Amikor a tömegpszichózis találkozik a mesterségesen generált hiányérzettel, az emberekből olykor a legrosszabb énjük tör elő egy-egy olcsó tévé vagy játékbaba kedvéért. Az évek során számos olyan történet kapott szárnyra – sajnos sokszor valós tragédiákkal fűszerezve –, amelyek jól mutatják, milyen abszurd, néha pedig egyenesen veszélyes helyzeteket szülhet a féktelen vásárlási láz. Íme néhány a legemlékezetesebb és legmeghökkentőbb esetek közül, amelyek örökre beírták magukat a fekete péntek sötét krónikájába.
A 2008-as Valley Stream-i tragédia
A Black Friday történetének egyik legsötétebb napja 2008-ban jött el, amikor a long island-i Valley Stream Walmart áruházában a vásárlási őrület halálos fordulatot vett. A nyitás előtt már több mint kétezer ember várakozott a parkolóban, a feszültség pedig tapintható volt a hideg hajnalon. Amikor reggel 5 órakor kinyitották az ajtókat, a türelmetlen tömeg szó szerint betörte azokat, és ellenőrizhetetlenül zúdult be az eladótérbe, elsodorva mindent és mindenkit, aki az útjukba került. Egy 34 éves ideiglenes alkalmazottat, Jdimytai Damourt, aki épp a bejáratnál próbálta terelni az embereket, a rohanó tömeg a földre lökte és halálra taposta. A legmegdöbbentőbb az esetben az volt, hogy amikor a kiérkező mentők és rendőrök próbáltak segíteni a férfin, a vásárlók egy része még rajtuk is átgázolt, vagy felháborodott, hogy a mentés miatt lezárták a területet, és nem tudnak vásárolni. Ez az eset sokkolta Amerikát, és rávilágított arra, hogy a profitéhség és a vásárlási láz milyen mértékben képes elnyomni az alapvető emberiességet.
A tragédia nyomán jelentősen megszigorították a biztonsági előírásokat az áruházláncoknál. Bevezették a kordonos sorbaállítást, a szakaszos beengedést és a megerősített biztonsági személyzet jelenlétét a nyitásoknál. A munkaügyi hatóságok komoly bírságot szabtak ki az áruházláncra a nem megfelelő tömegkezelés miatt. Sajnos Damour halála kellett ahhoz, hogy a kereskedők és a hatóságok felismerjék: a „doorbuster” akciók szó szerinti értelmezése emberéletekbe kerülhet.
Paprikaspray a játékkonzolért
2011-ben Los Angelesben egy szintén Walmart áruházban történt az az eset, amely bejárta a világsajtót, és a „kompetitív vásárlás” új, szomorú szintjét mutatta be. Egy nő, aki mindenáron szeretett volna hozzájutni egy akciós Xbox 360 játékkonzolhoz, nemes egyszerűséggel paprikaspray-vel fújta le a körülötte álló versenytársakat. A célja az volt, hogy a rivális vásárlókat harcképtelenné téve ő érhesse el először a hőn áhított elektronikai cikket a polcon.
A támadás következtében mintegy 20 ember szenvedett könnyebb sérüléseket, köztük gyerekek is, akiknek a torka és a szeme égett a vegyi anyagtól. A pánikot csak fokozta, hogy a zárt térben a paprikaspray hatása felerősödött, és sokan nem tudták, mi történik, terrortámadástól tartottak. A nőt később azonosították, és bár ő önvédelemre hivatkozott a lökdösődő tömegben, a felvételek és a tanúvallomások mást mutattak. Az eset rávilágított, hogy egyesek milyen szélsőséges eszközöktől sem riadnak vissza egy jó vétel érdekében.
Ez az incidens nem volt egyedi, az évek során több hasonló esetről is érkeztek hírek, ahol sokkolót vagy más „önvédelmi” eszközt vetettek be vásárlók egymás ellen. Ezek a történetek jól illusztrálják azt a harctéri mentalitást, ami egyeseket elfog ilyenkor. A boltok polcai közötti folyosók pillanatok alatt válhatnak küzdőtérré, ahol a civilizált viselkedés szabályai megszűnnek létezni.
A „Tickle Me Elmo” és a Cabbage Patch Kids őrület
Bár nem mindig vérre megy a játék, a bizonyos termékek körüli hisztéria már a Black Friday modern formája előtt is létezett, és azóta is visszatérő jelenség. A 80-as években a Cabbage Patch Kids babák, a 90-es években pedig a „Tickle Me Elmo” (Csikizz meg Elmo) figurák váltottak ki valóságos tömegverekedéseket. 1996-ban a Szezám utca nevető figurájáért felnőtt emberek estek egymásnak az áruházakban, kitépve a játékot egymás kezéből, sőt, volt, ahol az eladókat is megrohamozták, akik még ki sem tudták tenni az árut.
Egy híres történet szerint egy kanadai áruházban az egyik alkalmazott, akinél az utolsó doboz Elmo volt, menekülni kényszerült a feldühödött szülők elől, és végül úgy dobta oda a tömegnek a játékot, mint egy koncot a farkasoknak, hogy mentse az irháját. A játék, amelynek eredeti ára 30 dollár körül volt, a feketepiacon heteken belül több ezer dollárért cserélt gazdát. Ez a fajta mesterségesen generált „must-have” (kell nekem) őrület a marketingesek álma, de a bolti dolgozók rémálma.
Hasonló jelenetek játszódtak le később a Furby figurák vagy éppen a legújabb PlayStation konzolok megjelenésekor is. Ezekben az esetekben a szülői szeretet (vagy bűntudat) és a társadalmi nyomás („minden gyereknek ilyen van”) találkozik a korlátozott készletekkel. A végeredmény gyakran méltatlan dulakodás, amelyről később a résztvevők is szégyenkezve beszélnek, de abban a pillanatban a szerzési vágy mindent felülír.
A legextrémebb kempingezők
A Black Friday nem csak a bolti harcokról, hanem az elképesztő elszántságról is szól, ami a sorban állást illeti. Vannak, akik nem elégszenek meg azzal, hogy hajnalban kelnek: napokkal, sőt, néha hetekkel az esemény előtt sátrat vernek a kiválasztott elektronikai áruház előtt. 2014-ben Kaliforniában két nő már 22 nappal (!) hálaadás előtt letáborozott egy Best Buy előtt, hogy biztosan elsők legyenek a sorban. Tették mindezt a novemberi hidegben, vállalva a kényelmetlenségeket és a járókelők furcsálló pillantásait.
Ez a fajta extrém kempingezés sajátos szubkultúrát teremtett: a sorban állók közösségeket alkotnak, vigyáznak egymás sátraira, amíg valaki elmegy mosdóba vagy ételért. Sokszor nem is maga a megvásárolt termék a lényeg, hanem a „buli”, a verseny és a médiafigyelem, amit ezek az elszánt vásárlók kapnak. A rekorderek gyakran nyilatkoznak helyi tévécsatornáknak, büszkén mutogatva a megszerzett 50 dolláros tévét, amiért három hetet aludtak a betonon.
Persze felmerül a kérdés, hogy racionálisan megéri-e ennyi időt és energiát áldozni pár száz dollár megtakarításáért. Ha az ott töltött órákat felszoroznánk akár csak a minimálbérrel, valószínűleg kiderülne, hogy gazdaságilag masszívan veszteséges a vállalkozás. De az emberi pszichológia nem mindig racionális: a „győzelem” érzése, hogy ők voltak az elsők, sokaknak mindennél többet ér.
Túl messzire mentünk?
Ezek a történetek, bár sokszor szórakoztatóak vagy éppen elborzasztóak, görbe tükröt tartanak fogyasztói társadalmunk elé. A Black Friday eredeti célja – a karácsonyi szezon felpörgetése – mára sok helyen egyfajta gladiátorjátékká torzult, ahol a zsákmány egy olcsó kenyérpirító vagy egy akciós laptop. A média által is fűtött hisztéria olyan viselkedési formákat hoz ki emberekből, amelyeket normális körülmények között maguk is elítélnének.
Szerencsére az utóbbi években, részben az online vásárlás térhódítása és a pandémia hatására, ezeknek a vad jeleneteknek a száma csökkenni látszik. A kereskedők is rájöttek, hogy a negatív sajtóhírek hosszú távon nem tesznek jót a márkaimázsnak, ezért igyekeznek jobban elosztani az akciókat időben és térben (online). A „Cyber Monday” és a hetekig tartó leárazások csendesebb, biztonságosabb alternatívát kínálnak.
Mégis, a Black Friday legendáriuma, ezekkel a meghökkentő sztorikkal együtt, már a modern folklór része. Emlékeztetnek minket arra, hogy érdemes megőrizni a józan eszünket akkor is, amikor a legnagyobb piros százalékjelek villognak a szemünk előtt. Hiszen végül is, egyetlen akciós termék sem ér annyit, hogy elveszítsük miatta az emberi méltóságunkat – vagy rosszabb esetben a testi épségünket.
