Televízióvásárlás előtt állva az embert könnyen elszédítheti a technikai rövidítések végtelennek tűnő sora. A dobozokon és a webshopokban repkednek a három-négy betűs mozaikszavak – OLED, QLED, NanoCell, MiniLED –, és mindegyik gyártó azt állítja, hogy az övé a legjobb, legélesebb és legszínesebb. De mit jelentenek ezek valójában?
Tényleg van látható különbség köztük, vagy csak marketingfogásokról van szó? Ahhoz, hogy a pénzünkért a számunkra legmegfelelőbb készüléket kaphassuk, fontos megérteni a technológiák mögötti alapvető működési elveket.
OLED: A tökéletes fekete
Az OLED (Organic Light Emitting Diode) technológia alapvetően különbözik a piacon lévő összes többi megoldástól, mivel itt nincsen szükség külön háttérvilágításra. Minden egyes képpont (pixel) saját maga bocsátja ki a fényt, vagyis önálló fényforrásként működik. Ez a tulajdonság teszi lehetővé az OLED tévék legfőbb vonzerejét: a tökéletes fekete színt. Amikor a kép egy része fekete, a pixelek egyszerűen kikapcsolnak, így ott a fény teljes hiánya, azaz abszolút sötétség uralkodik, nem pedig egy sötétszürke derengés, mint a hagyományos LCD tévéknél.
A végtelen kontrasztarány miatt a színek is sokkal élénkebbnek és természetesebbnek tűnnek, hiszen a tökéletes fekete háttérből „ugranak ki”. Az OLED panelek emellett rendkívül vékonyak lehetnek, mivel hiányzik belőlük a háttérvilágítás rétege, így esztétikailag is lenyűgöző látványt nyújtanak. A betekintési szögük is kiváló: oldalról nézve sem torzulnak a színek, és nem csökken a kontraszt, ami nagy előny, ha többen nézik a tévét a kanapéról. Ugyanakkor az OLED technológiának is vannak hátrányai, amelyekkel érdemes tisztában lenni. Az egyik legismertebb a „beégés” (burn-in) veszélye, ami akkor fordulhat elő, ha hosszú ideig statikus tartalmat (például tévécsatorna logóját vagy hírsávot) jelenítünk meg a képernyőn. Bár a modern készülékekben számos védelmi mechanizmus (pixel-eltolás, képernyővédő) dolgozik ez ellen, és normál használat mellett a kockázat ma már minimális, a technológia organikus jellege miatt az élettartam elméletileg korlátozottabb, mint a LED alapú társaié.
A másik korlát a maximális fényerő. Bár az OLED tévék fényereje évről évre nő, még mindig elmaradnak a csúcskategóriás QLED tévéktől ezen a téren. Ez azt jelenti, hogy egy nagyon világos, napfényes nappaliban a kép néha halványnak tűnhet, vagy a tükröződések zavaróbbak lehetnek. Az OLED tehát elsősorban azoknak ajánlott, akik szeretnek sötétített szobában, mozi-szerű körülmények között filmezni, és a képminőségben nem ismernek kompromisszumot.
QLED: A színek és a fényerő bajnoka
A QLED (Quantum Dot LED) elnevezés a Samsung nevéhez fűződik, bár más gyártók is használják a technológiát. Fontos megérteni, hogy a QLED valójában egy továbbfejlesztett LCD technológia, nem pedig egy teljesen új panel, mint az OLED. A QLED tévék továbbra is LED háttérvilágítást használnak, de a rendszerbe beépítenek egy úgynevezett kvantumpontos (Quantum Dot) réteget. Ezek a mikroszkopikus részecskék a rájuk eső fényt rendkívül tiszta és élénk színekké alakítják át, drasztikusan javítva a színhűséget és a színtér lefedettségét. A QLED technológia legnagyobb erőssége a brutális fényerő. Ezek a tévék képesek sokkal világosabb képet produkálni, mint az OLED-ek, ami különösen a HDR (High Dynamic Range) tartalmaknál látványos. A ragyogó napsütés, a robbanások vagy a fényes effektek sokkal ütősebben jelennek meg. Emiatt a QLED tévék kiváló választást jelentenek világos, sok ablakkal rendelkező nappalikba, ahol napközben is sokat tévéznek, mivel a nagy fényerő képes ellensúlyozni a környezeti fényt. Mivel a QLED szervetlen anyagokat használ, immunis a beégésre. Ez hatalmas előny azoknak, akik monitorként is használják a tévéjüket, vagy sokat játszanak ugyanazzal a videojátékkal, ahol a kezelőfelület elemei állandóan ugyanott vannak. A tartósság és a megbízhatóság tehát a QLED oldalán áll, ami hosszú távú befektetés esetén megnyugtató lehet a vásárló számára.
A hátránya azonban a fekete szín megjelenítése. Mivel van háttérvilágítás, a fekete sosem lesz tökéletes sötétség, inkább nagyon sötét szürke, és a világos objektumok körül (például feliratok sötét háttér előtt) előfordulhat „fénypászma” vagy „blooming” jelenség. Ezt a gyártók a zónás háttérvilágítással (Local Dimming) és legújabban a MiniLED technológiával (Neo QLED) próbálják orvosolni, ami rengeteg apró LED-et használ a precízebb fényszabályozás érdekében, jelentősen közelítve az OLED kontrasztjához, de még mindig nem érve el azt teljesen.
NanoCell és társai
A NanoCell technológia az LG válasza a színek javítására az LCD szegmensben, és működési elvében hasonlít a QLED-hez, de más megközelítést alkalmaz. Itt a képernyőre egy nanorészecskékből álló réteget visznek fel, amelynek feladata a „szennyező” fényhullámhosszak kiszűrése. Ez tisztább, pontosabb színeket eredményez a hagyományos LCD tévékhez képest, eltávolítva a fakó vagy sárgás árnyalatokat. A végeredmény egy élénk, valósághű kép, amely árban általában a belépő szintű LCD és a prémium OLED/QLED között helyezkedik el.
A NanoCell tévék többsége IPS (In-Plane Switching) panelt használ, amelynek hatalmas előnye a széles betekintési szög. Ez azt jelenti, hogy ha a népes család körbeüli a tévét, a szélen ülők is ugyanazt a szép, színgazdag képet látják, mint aki középen ül. Ez a tulajdonság a QLED (általában VA paneles) tévéknél gyengébb, ahol oldalról nézve a színek kimosódhatnak. Ezért a NanoCell jó választás lehet nagy, széles nappalikba közösségi tévézéshez. Azonban az IPS panelek hátránya az alacsonyabb natív kontrasztarány. A feketék itt gyakran inkább szürkének tűnnek sötét szobában, és a háttérvilágítás egyenetlenségei is jobban látszódhatnak. Ezért a NanoCell tévék (hacsak nem a legdrágább, zónás világítású modellekről van szó) kevésbé alkalmasak a sötét szobás, házimozis élményre. Nappali fénynél, sportközvetítésekhez vagy általános tévézéshez viszont kiváló ár-érték arányt képviselnek.
Fontos megjegyezni, hogy más gyártók is használnak hasonló technológiákat más néven (pl. Sony Triluminos), de az alapelv ugyanaz: a hagyományos LED/LCD technológia felturbózása szűrőkkel vagy kvantumpontokkal a jobb színek érdekében. A NanoCell tehát egy erős középkategóriás versenyző, amely nem éri el az OLED feketéjét vagy a csúcs QLED fényerejét, de kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt megfizethetőbb áron.
